ha a blogunk NEM TECCENE...

Címkefelhő - a lényeg (klikk!)

Utolsó kommentek

Látogatók

Ezmiez?!

HU(ngarológia)

Akiket már 'kifiléztünk'

Trisztán, Izolda és John Donne

2010.10.04. 12:23 Katherine Grey

My face in thine eyes, thine in mine appears,
And true plain hearts do in the faces rest;
Where can we find two better hemispheres,
Without sharp north, without declining west?
Whatever dies, was not mix'd equally;
If our two loves be one, or, thou and I
Love so alike, that none can slacken, none can die.

Vagyis Vas István fordításában:

Ha összenézünk, hű szívet mutat
egymás szemében két ábrázatunk;
nincs éles Észak s elhajló Nyugat -
jobb féltekéket hol találhatunk?
Csak az halhat meg, ami már megunt;
ha két szerelem egy, ha a magunk
szerelme nem lazul, úgy meg se halhatunk.



Különös film a Trisztán és Izolda, nem új és nem is nagyszabású. Halkszavú, visszafogott, megható és tele van szépséggel. 2006-ban rendezte Kevin Reynolds.
A történet ismerős lehet a kelta mondákból és a középkori Trisztán és Izolda-regényekből: a nemeszívű, bátor hős, Trisztán próbatételek során elnyeri a szépséges királylány, Izolda kezét. Az ifjú azonban nem magának, hanem hűbérurának, királyának, Markénak viszi haza a menyasszonyt. Trisztán és Izolda örökre egymásba szeret, ám a lovag és királyné szerelme sohasem teljesülhet be, a szerelmesekre elválás és tragédia vár.
Reynolds egy eddig ismeretlen Romeo és Júlia-történetté változtatja az ismert cselekményt. Trisztán (James Franco) és Izolda (Sophia Myles) a filmben végtelenül őszinte, nagyon fiatal és sebezhető. A film kék és zöld szűrőjű, éles fénnyekkel és rohanó felhőkkel teli kegyetlenül szépséges képei sötét, hideg és rideg világot rajzolnak meg, a totális erőszak idejét, amelyben két érzelmekkel teli emberre csak a pusztulás következhet.
A film záró képsorában Izolda gyászolja a haldokló Trisztánt a fenti rövid verssel, amely hangulatában és tartalmában is tökéletes megkoronázása ennek a tudatosan gyönyörű filmnek. Viszont - szándékos anakronizmus. Izolda ugyan régi-régi középkori könyvből olvassa fel, ám a költő John Donne, a 17. század elejének egyik legzseniálisabb angol költője. A vers pedig a Jó reggelt! (The Good-morrow) harmadik versszaka.
Így találkozik képzelt középkor és valóságos újkor ebben a nagyon romantikus, de mértéktartóan érzelmes filmben: mert a szerelem, a fiatalság és a vágy a boldogságra örök.

Szólj hozzá!

Címkék: donne john

A bejegyzés trackback címe:

https://evocatio.blog.hu/api/trackback/id/tr742330039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása