ha a blogunk NEM TECCENE...

Címkefelhő - a lényeg (klikk!)

Utolsó kommentek

Látogatók

Ezmiez?!

HU(ngarológia)

Akiket már 'kifiléztünk'

Bernhard Schlink: A felolvasó

2009.12.10. 09:22 kiscsiga (törölt)

Helikon, 2000, ford. Rátkai Ferenc

A-

Cselekményleírást tartalmaznak!

 kikötő moly könyvtáros.net a film

35. "Házasságról, családról természetesen nem kovácsoltam terveket. Julien Sorelnek madame de Rénalhoz fűződő viszonya azonban jobban érdekelt, mint kapcsolata Mathilde de la Mole-lal. Felix Krullt a regény végén szívesebben láttam az anya karjában, mint a lányéban. Amikor nővérem, aki germanisztikát tanult, vacsoránál arról a vitáról mesélt, hogy volt-e szerelmi viszonya Herr von Goethének és Frau von Steinnel, én a család elképedésére elszántan védtem e kapcsolat létezését." (Stendhal: Vörös és fekete; Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai)

37. "Meséltem neki Homérosz eposzairól, Cicero beszédeiről és Hemingway öreg halászának a hallal és a tengerrel vívott küzdelméről. Hallani akart görög és latin szövegeket, mire felolvastam neki az Odüsszeiából és a Catilina elleni beszédekből."

38. "Amíg beteg voltam, az osztály elolvasta az Emilia Galottit és az Ármány és szerelem című művet és rövidesen dolgozatot kellett Imi róluk." (Gotthold Ephraim Lessing; Friedrich Schiller)

"Félóráig az Emilia Galottit kellett olvasnom neki, és csak azután engedett zuhanyozni, majd az ágyba."

39. "Figyelmes hallgató volt. Nevetése, megvető felszisz-szenései, felháborodást vagy tetszést kifejező felkiáltásai kétségtelenné tették, hogy feszülten követi a cselekményt, és hogy Emiliát, csakúgy, mint Lujzát, buta kislánynak te-kinti."

51-52. "Hozzám simult, mire elővettem Eichendorff Egy mihaszna élete című művét, és ott folytattam, ahol legutóbb abbahagytam. Ezt könnyű volt felolvasni, könnyebb, mint az Emilia Galottit és az Ármány és szerelmet. Hanna most is feszült érdeklődéssel követte a felolvasást. Szerette a történetbe beleszőtt költeményeket. Szerette az álruhákat, a tévedéseket, a bonyodalmakat és üldözéseket, amelyekbe a főhős Itáliában belekeveredik. Ugyanakkor nehezményezte, hogy a hős semmirekellő, aki semmit sem csinál, semmit sem tud, és nem is akar tudni semmit se. Hol itt, hol ott szakított félbe, és a felolvasás után órák múlva is voltak kérdései.
– Vámszedő, az jó foglalkozás volt, ugye?"

52. "Van egy versem, amit akkoriban írtam. Költemény-nek nem jó. Rilkéért, Bennért lelkesedtem akkortájt, és most látom, hogy mindkettőjük buzgó követője voltam."

56. "Apámnak egy Kantról és egy Hegelről írt könyvéről tudtam, ezeket előkerestem, és megmutattam neki."

57. "Nem volt kedvem a felolvasáshoz, de szerettem volna teljesíteni a kívánságát. Fogtam apám Kant-könyvét, és felolvastam neki belőle egy passzust az analitikáról és a dialektikáról, amit sem én, sem ő nem értettünk."

61. "Az Odüsszeiát fordítottuk, amit én németül olvastam, szerettem és ma is szeretem."

62. "A Háború és békét olvastam fel, Tolsztojnak a történelemről, nagy emberekről, Oroszországról, szerelemről és házasságról szóló összes fejtegetésével egyetemben, ami legalább negyven-ötven óráig tartott. Hanna ezúttal is feszülten követte a folytatásokat. Most azonban nem úgy, mint idáig; véleményét magába fojtotta, Natasát, Andrejt és Pierre-t nem tette saját világának részévé, miként Luisével és Emiliával tette, hanem belépett világukba, ahogy egy távoli utazás során tesszük álmodozva, vagy ahogy egy kastélyba lépünk be, ahová be szabad menni, amit ismerünk, és ahol el lehet időzni, jóllehet félénkségünket nem tudjuk teljesen leküzdeni. Amit eddig olvastam fel Hannának, azt én már ismertem korábban is. A Háború és béke nekem is új volt. A távoli utazást együtt tettük meg."

64. "Egyszer színházban voltunk a szomszédos városban, és az Ármány és szerelmet néztük meg."

70. "Az egyik westernfilmet különösen szerettük mindketten; Richard Widmark sheriffet játszik benne, akinek másnap reggel párbajoznia kell, és csak veszíthet rajta, és este bekopog Dorothy Malone-hoz, aki hiába tanácsolta neki, hogy meneküljön. Malone ajtót nyit: „Most mit akarsz? Egész életedet egyetlen éjszakán?” Megesett, hogy Hanna évődött velem, mikor a vágytól hajtva megjelentem nála: „Most mit akarsz? Egész életedet egyetlen órán?”"

70. "A Háború és béke végére érve nem kezdtünk mindjárt új könyvet olvasni, megígértem, hogy újabb könyvről én gondoskodom."

79. "Apám nem akart önmagáról beszélni. Én azonban tudtam, hogy egy Spinozáról meghirdetett egyetemi előadása miatt elveszítette docensi állását a filozófia tanszéken, és egy turistatérképek és -könyvek megjelentetésével foglalkozó kiadó lektoraként vészelte át a háborút."

129. "A képzelet kiismeri magát ebben a világban, és a Holocaust című tévésorozat, valamint az olyan játékfilmek, mint a Sophie választása és különösen a Schindler listája, meg is indítják a képzeletet, amely nem csupán érzékeli, hanem kiegészíti és ki is színezi azt." (William Styron; Thomas Keneally)

156-157. "Akkoriban ismét elolvastam az Odüsszeiát, amit az iskolában olvastam először, és úgy emlékeztem rá, mint egy hazatérés történetére. Az Odüsszeia azonban nem egy hazatérés története. Hogyan hihettek a görögök a hazaté-résben, amikor tudták, hogy nem léphetnek kétszer ugyanabba a folyóba? Odüsszeusz nem azért tér haza, hogy maradjon, hanem hogy ismét útra keljen. Az Odüsszeia egy mozgás története, amely egyszerre céltudatos és céltalan, eredményes és hiábavaló. Mi más lenne a jog tör-ténete?

Az Odüsszeiával kezdtem. Azt olvastam, amikor Gertruddal elváltunk.

Először nem akartam a részleteket elküldeni, ezért megvártam, míg az egész Odüsszeiát felvettem. Akkor fölvetődött bennem a kérdés, elég érdekesnek találja-e Hanna az Odüsszeiát, és magnóra mondtam azt is, amit az Odüsszeia után olvastam; Csehov és Schnitzler elbeszéléseit.

... egy magnetofont és a számozott kazettákat Csehov, Schnitzler elbeszéléseivel és az Odüsszeiával.

158. "Az Odüsszeiánál eleinte nehezemre esett, hogy felolvasás közben úgy összpontosítsak a felvételre, mintha önmagamnak olvasnék."

"De felolvastam olyan műveket is, amelyeket már is-mertem és szerettem. Így például sok Kellert, Fontanét, Heinét és Mörikét hallgathatott meg Hanna."

158-159. "A füzetbeli címek, mindent összevéve, egyfajta szolid polgári értékrend iránti igényt jeleznek. Nem emlékszem, hogy valaha is fölvetődött volna bennem, hogy Kafkát, Frischt, Johnsont, Bachmannt és Lenzet meghaladva, a kí-sérleti irodalom olyan műveit is fel kellene olvasnom, amelyekben képtelen vagyok rájönni a történetre, és a sze-replők egyikét sem szeretem. Számomra magától értetődő volt, hogy a kísérletező irodalom az olvasóval kísérletezik, és erre sem Hannának, sem nekem volt szükségem."

162. "Megjegyzései az irodalomról sokszor bámulatosan pontosak voltak; „Schnitzler ugat, Stefan Zweig egy döglött kutya”, vagy: „Kellernek nőre van szüksége”; vagy: „Goethe költeményei szépen bekeretezett, kis képekre hasonlítanak”; vagy: „Lenz bizonyosan írógépen ír.” Mivel a szerzőkről semmit sem tudott, kortársaknak hitte őket, amíg egyértelműen ki nem derült az ellenkezője. Elképedtem, hogy valójában mennyi régebbi irodalmi művet olvasnak mai alkotásként, és aki semmit sem tud a történelemről, könnyen lehet, hogy régebbi korok életkörülményeiben egyszerűen távoli vidékek életkörülményeit látja."

175-176. "Közelebb léptem a polchoz. Primo Levi, Elie Wiesel, Tadeusz Borowski, Jean Améry – az áldozatok irodalma mellett Rudolf Höss önéletrajzi feljegyzései, Hannah Arendt beszámolója Eichmannról a jeruzsálemi per során és tudományos művek a koncentrációs táborokról."

176. „A levegőben újra lobogtatja kék szalagját a tavasz”; „Felhők árnyéka suhan át a mezőkön”; a versek természetszeretetet és természet utáni vágyat sugároztak," ?

améry_jean bachmann_ingeborg benn_gottfried borowski_tadeusz cicero_quintus_tullius csehov eichendorff_joseph_von fontane_theodor frisch_max goethe hegel heine_h hemingway_ernest homérosz johnson_uwe kafka_franz kant_i keller_gottfried keneally_thomas lenz_siegfried lessing_g_e levi_primo mann_thomas mörike_eduard rilke_r_m schiller_f schnitzler_arthur spinoza stendhal styron_william tolsztoj_l_ny wiesel_eli zweig_stefan l:német m:regény r:schlink_bernhard


 

2 komment

Címkék: csehov hegel homérosz goethe rilke r m mann thomas tolsztoj l ny kafka franz stendhal kant i heine h cicero quintus tullius hemingway ernest schiller f lessing g e styron william spinoza schnitzler arthur keneally thomas levi primo eichendorff joseph von améry jean borowski tadeusz benn gottfried keller gottfried fontane theodor bachmann ingeborg mörike eduard frisch max johnson uwe lenz siegfried zweig stefan wiesel eli

A bejegyzés trackback címe:

https://evocatio.blog.hu/api/trackback/id/tr391586285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kiscsiga (törölt) 2009.12.11. 09:36:20

@szamárfül: Nem könnyű. A téma jó, a szerkezete tetszett, a szövegen viszont szerintem kicsit érezni, hogy a szerző egy jog és filozófia professzor, aki regényt is ír.