maga a mű meg egy recenzió
Dosztojevszkij ebben a regényében saját magát is idézi. Az utolsó előtti fejezetben az egyik szereplő, egy rémült öregúr, egy bizonyos von Sohn szörnyű históriáját emlegeti, egy csúnya, erőszakos halált halt emberéét, amiről bővebb leírást D. a Karamazov testvérekben adott.
1. fejezet, 5. rész: "...akkor olvasta az "Ágrólszakadt Anton"-t meg a "Polinyka Szaksz"-ot, s ez a két regény óriási felvilágosító erővel hatott az akkor cseperedő nemzedékre."
Az előbbi V. D. Grigorovics (1822-1900), az utóbbi Alexandr V. Druzhinin (1824-1864) műve.
5. fejezet, 1. rész: Két - kisebb vagyont összekuporgató - koldust holmi Harpagonokhoz és Pljuskinokhoz hasonlít. Harpagon volt Moliere fösvénye, Pljuskin pedig Gogol figurája a Holt lelkekben.
5. fejezet, 3. rész: Itt futólag említ egy bizonyos Piront, aki ha jól sejtem, Alexis Piron lehet (1689-1773), a francia drámaszerző, aki színművei mellett elmés epigrammáiról lett híres a XVIII. században.
5. fejezet, 3. rész: Már gyermekkorában megtanulta könyv nélkül Puskin "Fukar lovag"-jának monológját, aminél kiválóbbat - a főhős szerint - eszmei tekintetben sohasem írt Puskin.
5. fejezet, 4.rész: Jean-Jacques Rousseau Vallomásaiból idézi azt a rész, amikor elmeséli, hogy már fiatal korában szeretett a sarokba húzódni, és lemeztelenítve mutogatni az arra járó nőknek testének azon részeit, amelyeket az ember általában eltakar.
6. fejezet, 3.rész: Voltaire mondását idézi franciául: "Minden műfaj jó, kivéve az unalmas műfajt."
Utolsó kommentek