Szárnyak titka: Egmont-Hungary, 2000 (ford. Jászay Gabriella)
Skelling - Szárnyak és titkok: Pongrác Kiadó, 2009 (ford. Cséplő Noémi)
Raszputyin (tanár gúnyneve)
17. "Miss Clartsnek könnyes lett a szeme, amikor elmesélte Ikarosz történetét: hogyan olvadtak el a szárnyai, mert túl közel repült a naphoz, és hogyan zuhant le, mint egy kő a tengerbe, és hogy Daidalosz, az apja nem tehetett semmit."
23., 145. "A Dakota fekete dombjait énekelte."
49. "Az ágyam mellett a falon ez az idézet van: "A víg örömökre lett madár / Dalol-e rács megett?" (William Blake: Az iskolásfiú (ford. Tóth Eszter)"
57. "Egy verseskötetet vett fel a pokrócról. / - Figyelj - mondta. / Felegyenesedett, megköszörülte a torkát, maga elé tartotta a könyvet.
"De nyári reggel az iskolaút,
Jaj, az minden jót leront;
Hol bősz szem les és minden únt,
A kicsinyek napja ott
Csak sóhaj s félős gond."
(William Blake: Az iskolásfiú)
58. "Becsukta a könyvet. / - Ez is William Blake. Hallottál már William Blake-ről? / - Nem. / - Képeket festett és verseket írt. A legtöbbszörnem viselt ruhát. A kertjében angyalokat látott."
63., 90. "a Táncok urát zümmögte."
69. "És beszéltem neki William Blake-ről."
83., 85. "Julius és a vadon, a hátán vörös címkével." ( a jó olvasók kapják a vörös címkés könyveket.) ("Julius and the Wilderness" ?)
84. "Az elmélet Charles D......... nevéhez fűződik." (iskolai teszt)
- És William Blake milyen címkét kapna? "Tigris! Tigris! Éjszakánk / erdejében sárga láng"*. Vöröset? Vagy feketét? Blake-et a jól olvasók kapják, vagy a rosszak? (*Tigris. Szabó Lőrinc fordítása
120. Az anyja énekelni kezdett:
"Álmot láttam, mily talány!
Voltam szűz királyleány,
Angyal őrzött, égi sarj,
Ne érintsen semmi baj." (Az angyal. Vámosi Pál fordítása)
121.
"Akkor elszállt, menekült;
Rózsa-reggel felderült;"
"Mert ifjuságom elrepült,
S fürtjeimre hó terült." (Az angyal. Vámosi Pál ford.)
123. Néha-néha halkan énekelt. Régi népdalokat, meg olyanokat, amiket Blake írt. Mina is csatlakozott néha bátor, magas hangjával.
"Nyugaton leszáll a nap / Ragyog az esthajnalcsillag / Fészkében hallgat a madár / Meg kell keresnem a magamét..."
132. Perszephonéről mesélt, az istennőről, akit arra kényszerített az alvilág ura, hogy az év felét a sötétségben töltse, a föld alatt. Amikor Perszephoné az alvilágban volt, a tél uralkodott a földön. A napok összezsugorodtak, hidegek lettek és rövidebbek és sötétek. Minden élő elrejtőzött. Amikor elengedték, ő lassan felküzdötte magát, s lassan kivirult a természet.
A világ köszönti Perszephonét, aki végre hazatért.
133. Talán hamarosan te is otthon üdvözlöd majd a te Perszephonédat.
Egy darabig csendben Perszephonéra gondoltam. Elképzeltem, ahogy küszködik, hogy hozzánk jöjjön. Fekete alagutakon préseli át magát. Rosszul fordul, beüti a fejét a sziklába. Néha elveszti minden reményét és sírva fekszik a koromsötétben. De tovább küzd. Jeges, föls alatti folyókon gázol keresztül. Kőzeteken, agyagon és vasércen és szénen küzdi át magát, aztán megkövesedett lényeken, dinoszauruszok csontvázain, régi városok eltemetett romjain verekszi magát keresztül. Nagy fák göcsörtös, kusza gyökerein mászik át. Tépett és vérzik, de nem adja fel. Előre, előre, mondogatja magának, nemsokára meglátod a nap fényét, újra érzed a világ melegét.
136. - William Blake is elájult néha - mesélte Mina. - Meg volt róla győződve, hogy a lélek néha kis időre kiugrik a testből, aztán visszaugrik. Nagyon nagy félelem, vagy borzasztó fájdalom idején. Vagy akkor, ha túl boldogok vagyunk.
138. Ezt eszi Perszephoné, amíg az alvilágban várakozik. (gránátalmát)
141., 161. - Azon gondolkoztunk, mi legyen a neve ... Perszephoné - javasoltam.
144. "A szeretet a gyermek, akit szeretetünk lehel, a szeretet a gyermek, aki elkergeti a halált." - William Blake? - kérdeztem.
147. Elkezdte énekelni William Blake énekét.
"A nap is leszáll,
S tréfánk vele száll."
Csatlakoztam hozzá:
"Körül, anyja ölében,
Fivér s nővér szelíden,
Mint fészken madár,
Kész szunnyadni már," (Az Ekhó-teli zöld. Devecseri Gábor ford.)
154. William Blake-et olvastunk...
27, 53: A tavaszi tekercs és a sertéssült rendelési száma a kínai étteremben. Skelling ezt szereti a legjobban (mennyei eledel), nagyon sokszor szerepel a könyvben. Lehet, hogy ez utalás Máté 27:53-ra?
Utolsó kommentek