Megidézett írók - irodalmi iwiw

–        p. 5.     „Ahány nép, annyi neve van az istennek. Talán Buddha, Brahma, Szjadei, Hahe, Viclipucli, Jehova? Dehogy!”

„A Jehova kiadja nekik a tízparancsolatot […]”. (Biblia)

„Hogy az emberek a Jehovát, a Krisztust káromolják, az úton-útfélen hallható […]”.

–        p. 22.   „[…] igazi drágakő, a szivárvány minden színeiben játszó, amihez hasonlót csak a bécsi múzeumban látni, a Mária Terézia opálját […]”.

–        p. 26.   „Hát tudsz-e valamit Ádámról meg a paradicsomról?” [stb.] (Biblia)

–        p. 27.   „Tisztelem szent Kristófot, aki a bambino Jézust átvitte a tengeren, és szent Flóriánt, aki a tüzet eloltja […]”.

„[…] a Donna a bibliából olvas fel […]”. (Biblia)

–        p. 33.   „Egy paradicsomot tanultam megismerni a tengerpuszta közepén.” (Biblia)

–        p. 34.   „A könyvtár bővelkedik ritka irodalmi remekekben. Azok között találhatók az Itinera Principum Koburgi. Meg a Cariudo vadászatai négy világrészben [lábjegyzet: Koburg Fülöp írói álneve (…)] . Ezek voltak az én kedvenc tanulmányaim. Az itteni lonkás kertekben felismertem azokat a csodaszép virágokat, amit a könyvekből megjegyeztem. Némelyik a Koburg Ferdinánd, másik a Koburg Fülöp nevét viseli.” (Koburg Fülöp)

–        p. 44.   „Ez aztán igazi pecco! Megismertem fáját itt a Semiramis kertjében […].” (mitológia, Hérodotosz)

–        p. 47.   „[…] ez a gyönge, ideges nő, aki egy Echegaray-drámának a végét sem bírta soha kivárni […]”. (José Echegaray y Eizaguirre, írói álneve: José Hayaseca)

–        p. 50.   „Homérosz nem írt le ilyen istenharcot.”

–        p. 57.   „No hát, Pentateuch szerint Jákób, a királyok őse, őrizte hét esztendeig Lábán birkáit. Ez csak szentírás, Mózes írta.” (Pentateuch vagy [Pentateuchus]: Móze öt könyvének kézzel pergamenre írt változata, a zsidó vallásban gyakran a Tóra vagy a Biblia szinonimája) 

–        p. 62.   „No hát ezzel a honfoglalás dicső műve be is lett fejezve. Még a »fehér ló« sem hiányzott belőle.” (mitológia)

–        p. 65.   „Megköszöntem Capitanónak a velem közölt kalandos történetet, melyhez hasonló nem fordult elő a »naufrage«-ok krónikájában.”

–        p. 66.   „A lakomát nem írom le. Ismerős ételek voltak. Ezeknek a leírását mindenkor a legunalmasabb olvasmánynak tarottam.” (Jókai itt valószínűleg szellemesen önmagára utal, hiszen egyes korábbi könyveiben jellemző volt a különböző ételek, étkezések részletes ábrázolása)

–        p. 70.   „Ezt már az első ember, Ádám apó így határozta el, aki egyúttal első törvényhozója is volt a kerek világnak. Mint tudjuk, az első emberpárnak két Káin és Ábel és azoknak ismét két ikernővére, Káiné Azma, Ábelé Owaën. Így nevezi meg őket Euticheus, alexandriai patriárka, aki adatait napkeleti bölcsek hagyományaiból meríté.” (stb. [köv. oldalon is.]) (Biblia; Euticheus)

–        p. 73.   „A hozzávaló gyümölcsöket aznap reggel szedték az eleven fáról: azt a zamatot, azt az illatot, amit annak a nedve nyújt, csak a Mohamed paradicsomának boldog lakói ismerhetik.”

–        p. 80.   „Mit bámuljam én Napóleont, Bismarckot, az országalkotókat?”

–        p. 81.   „[…] olyan volt, mint az őskunok Bábolna istennője.” (mitológia)

–        p. 82.   „Minő oedipuszi talánya a sorsnak e sziget lakóinak a végzete!” (görüg mitológia)

–        p. 91.   [fejezetcím:] „Tertullián és Szent Ágoston” (Tertullianus; Szent Ágoston)

„[…] őbelőlük új emberek lesznek: a Jézus követői, akikről a Donna annyi lélekemelőt olvasott az evangélimból előttük […]”.

„A Cara Mária nevet fog kapni, a Kadét lesz Juan, a Mestiza lesz Dorothea, a Ruffo lesz Pedrillo. A vad indián neve lesz Ábel, s a Caváé Azma […]”. (Mária – Biblia; Juan – Cervantes: Don Juan [?]; Dorothea – Dorottya ókeresztény szűz, a négy Virgines Capitale ['nagy jelentőségű szűz'] egyike [?]; Pedrillo – Mozart: Szöktetés a szerájból [?]; Ábel – Biblia; Azma – [?])

–        p. 93.   „Nem ismered Tertulliánt? […] Hát szent Ágostont? […] Hallatlan! Végezted a fiumei akadémiát, s nem ismered Tertulliánt és szent Ágostont.” (Tertullianus; Szent Ágoston)

„Egy tele könyvtárt találtam ottan. Szokatlan felszerelés egy hajón. Ott volt Larousse gyűjteményének huszonkét kötete, Éduárd Charton Te Tour du Monde-jának harmincegy kötete és több ismeretterjesztő, technikai, gyógyászati munka francia, angol és olasz szövegekkel.”

–        p. 94.   „Keresd ki a Larouseeból [sic!] a B betűt! […] Most nyiss rá a »Baptême« rovatra! […] Mit mond Terullián a keresztségről? [/] Abban a cikkben olvasható, hogy Tertullián szerint, az Üdvezítő meghagyása alapján, nemcsak a püspökök és diakónok vannak megbízva a kereszteléssel […]. Sőt a keresztelés szentségét még a nők is oszthatják, hivatkozva Thekla anyára, akinek a hatalmat maga szent Pál apostol adományozta. [/] Efölött támadt azután szent Ágoston és Tertullián között heves vita. Szent Ágoston azt allegálta, hogy megkeresztelni a kisdedeket kell, Tertullián pedig azon a véleményen volt, hogy a keresztelés a felnőtt embereken végrehajtandó, mert az a bűnük megtisztítása, s a kisdedeknek még nincsenek bűneik.” (Larousse; Biblia; Jézus Krisztus, Thekla, Szent Pál, Szent Ágoston; Tertullianus)

–        p. 96.   „[…] de már szent Péter helytartójának csak nem nevezheti ki magát, aki dispenzációkat osztogat. [/] E szorongattatásomban segítségemre jött Tertullián. [/] A keresztapa csak szent Ágoston metódusa mellett szükséges […]. Tehát keresztapa nélkül, közvetlen megszólítással megy végbe a keresztelés: Tertullián szerint.”

–        p. 102. „Aki ezt végigszenvedi, belehal, dühöngésig fokozott fájdalommal. Poussielgue és Bomare tanúskodnak e szörnyeteg létezéséről úti leírásaikban.”

–        p. 103. „Nem akartam hinni Bomarénak, aki azt meséli a furia infernalis-ról, hogy azt sajttal lehet a veszedelmes tályogból kiszabadítani. A fúria ínyenc, ez még jobban ízlik neki, mint az embervér. Ezt megkísértjük. [Lábjegyzet: Larousse VIII. kötet 884. lapon: »Fúria« Bomare szerint. Linné szerint »Helminth«.]”

–        p. 112. „Idecseppentem, mint Klimius Miklós a holdba.” (Ludvig Holberg: Klimius Miklósnak föld alatt való útja)

–        p. 113. „A dal, ami tündéri ajkairól hangzott, egészen ismerős volt előttem. Rosina magándala volt az a Sevillai borbélyból [sic!]. […] Hát hiszen mi európai szülöttek ismerjük jól Rossini fölséges áriáit: »di santi palpiti«, »una voce poco fa« […]”. (Gioacchino Rossini: A sevillai borbély)

–        p. 113. „Ő énekelte Rosina mesterdalát; nekem is kedvencem ez a dalmű, majd én eléneklem a Figaro áriáját […]. Aztán elénekeltem az »A un barbière di qualità«-t. […] Ő is elénekelte a »Colla donnesta il cavaliere« dallamát.” (Gioacchino Rossini: A sevillai borbély)

–        p. 114. „Arra előállt a Juan, s Almaviva részegségi áriáját danolta el: »Perché d’un che’ poco de in se«. […] S közös meglepetést hozott a Padrone hozzájárulása a maga mély hangjával: »Bona sera mio sigñore«. Don Basiliót énekelte. [/] Az egész Sevillai borbély dalműve előadásra került. […] Maga a Donna zendíté meg dalát. Rossini csodaszép cavatináját énekelte el. Gyönyörű althangja volt, mely Albonira [Alboni Marietta , világhírű olasz énekesnő] emlékeztetett. Olympi ünnep lett a szüreti mulatságból […]”. (Gioacchino Rossini: A sevillai borbély)

–        p. 147. „Amíg hazaszeretet fog lángolni a magyar szívben, addig annak a kardnak az élét, annak a fegyvernek a golyóját se a te tízparancsolatod, se Mózes sinai kőtáblái, se a Messiás tiltó mondása meg nem fogja akadályozni, hogy embert öljenek, aki hazájuk ellen támad. [/] – Jókat idéztél […]. Mózest és Jézust. Mózesnek nem volt fegyvere, mégis megszabadítás a népét egyiptomi fogságából, Jézusnak nem volt fegyver a kezében, mégis átalakította az egész világot […]”.

„Egyik volt a pozsonyi országgyűlésen a harmincas években, amidőn a reakció egy felbérelt spadassint juttatott be a mágnások táblájába, ki a szabadelvű főurakat terrorizálta, míg végre Wesselényi Miklósban emberére akadt, ki a bérgyilkost összekaszabolta. […] A második volt a szabadságharc alatt. A nyílt harcmezőn, két ellenséges tábor bámulatára vívta meg azt a két kiválasztott dalia: a magyar volt Sebők huszárkapitány, az osztrák volt Riedesel vasalezredes […] A harmadik eset volt az ötvenes években, az önkényuralom korszakában. Három magyar előkelő ifjú jelent meg az előkelő társaságban, akiknek bátor szívük volt a nemzetet eltipró tekintélyekkel szembeszállni, s az ország jogait nyílt szóval hirdetni. Az abszolutizmus vezérei azt gondolták ki ellenük, hogy a hadsereg tisztei közül sorshúzás útján hármat kiválasztottak, s azokkal párbajra hívatták ki a magyar fiatal urakat. Ezeknek [p. 148.] a neveit följegyezte a krónika. Az egyik volt Tisza Kálmán, a másik gróf Szapáry Gyula, a harmadik gróf Keglevich Béla. A két utóbbi megsebesítette a maga ellenfelét, Tisza Kálmán maga kapott sebet az arcán […].”

–        p. 149. „Lehetünk hajótöröttek, foglyai a földnek, elítéltjei a sorsnak, mely száműzött egy hozzájárulhatatlan szigetre, még jobban ideláncolva a családi boldogságtól, a paradicsomi bőségtől; de azt el nem feledjük soha, akiről a költő azt énekli: »messze képét bujdosó magzatja még Kalypso kelbén is siratja«.” (Kölcsey Ferenc: Zrínyi dala)

„Te szerinted odáig ismered az országok történetét, ahol azt a Revue de Larousse 1889-ben befejezte.” (Larousse)

–        p. 168. „Te bizonyosan ismered az Ezeregyéjszakát, emlékezni fogsz Seherezáde […] regéjére […]”. (Ezeregy éjszaka meséi)

–        p. 175. „Győztél, Galiléi!” (Galileo Galilei)

–        p. 178. „Nem ok nélkül hangoztatta a nagy népvezér: »Ne csinálj te magadnak faragott képet, se semmi hasonlatosságot a földiek alakjára!” (Biblia)

–        p. 179. „Az istenasszonyok közé tévedt Páris. És talán kezemben van az Eris-alma. [/] Ha egy évig itt maradok, viszálykodást, boldogtalanságot fogok hozni ebbe a paradicsomba.” (görög mitológia; Biblia)

„[…] Hisz ez nem regény, hanem realisztikus idill, amit jobban meg tud írni Tolsztoj, Zola.”

–        p. 180. „Amazok meg Ádám-ivadékok. Minket már a nefitimek [sic!] kényeztettek el.” (helyesen: nefilim, "A Bibliában a Nefilimek először az 1Mózes 6:4-ben vannak megemlítve, mint az "Isten fiainak" és az "emberek lányainak" kapcsolatából született utódok" [http://www.kislexikon.hu/nefilim.html]) (Biblia)

 

 

 

Jókai Mór munkái. Gyűjteményes díszkiadás. [szerk. Lukácsy Sándor.] 10. kötet. Ahol a pénz nem isten. Unikornis Kiadó, Budapest, 1992.