Sartre, Jean-Paul, Az undor, ford. Réz Pál [előszó: Mészáros Vilma], Magvető, 1968.

 

[La nausée, 1938.]

  

→ antikvarium.hu

→ Legeza Ilona

 

 

 

 

 

p. 17.  Céline, Louis-Ferdinand ([eredeti neve: Destouches,  Louis-Ferdinand] francia író, orvos, 1894–1961].

 „Castornak

 »Ennek a fiúnak semmilyen kollektív jelentősége sincsen: éppen, hogy egyén.« (L.-F. Céline: A templom)”

p. 19.   [„A Kiadó megjegyzése”]; Rollebon márki (valószínűleg kitalált alak).

p. 27.   Rollebon márki (lásd: p. 19.); I. Pál (orosz cár, uralkodása: 1796–1801).

p. 36.   Rollebon márki (lásd: p. 19.); Marie-Antoinette (francia királyné, XVI. Lajos felesége); Voisenon, Claude-Henri de Fusée de (francia költő, író, 1708–1775); Mirabeau-Tonneau [(eredeti neve: Riqueti, André Boniface Louis) francia politikus, 1754-1795)]; Nerciat, André-Robert Andréa de (francia író, 1739–1800); I. Pál (lásd: p. 27.).

p. 37.   d'Angoulème grófnő (Angoulème, Marguerite de, II. Henrik felesége); Rollebon márki (lásd: p. 19.); Roquelaure kisasszony [talán Roquelaure, Antoine Gaston Jean Baptiste de (1656-1738) lánya]; Berger, Germain [lábjegyzet: „Germain Berger: Mirabeau-Tonneau és barátai. 406. 406., l., 2. jegyzet. Champion. 1906. (A kiadó jegyzete.)”].

p. 38.   Rollebon márki (lásd: p. 19.); Nerciat, André-Robert Andréa de (lásd: p. 36.); I. Pál (lásd: p. 27.).

p. 39.   Sándor (I. Sándor, I. Pál utóda, uralkodása: 1801–1825); Napóleon (Napoléon, Bonaparte I), Artois gróf (a későbbi X. Károly francia király); Fouché, Joseph (francia politikus, 1759–1820).

p. 41.   Rollebon márki (lásd: p. 19.); I. Pál (lásd: p. 27.); Cserkov (valószínűleg kitalált alak); Pahlen, Pjotr Alekszejevics (orosz politikus, 1745–1826); Sándor (lásd: p. 39.).

p. 42.  Rollebon márki (lásd: p. 19.); Charries, Madame de (valószínűleg kitalált alak); Mably, Gabriel Bonnot de (francia filozófus, 1709–1745); Ségur [(Louis Philippe, comte de Ségur) francia diplomata, történész, 1753–1830]; Diderot, Denis (francia filozófus, író, 1713–1784); „a félőrült Pál” (I. Pál, lásd: p. 27.).

p. 43.   Sándor(lásd: p. 39.); Rollebon márki (lásd: p. 19.).

p. 45.   Rollebon márki (lásd: p. 19.); Genlis, Madame de (francia írónő, történész, 1746–1831); Grimm (Jacob / Wilhelm); Dangeville (talán Dangeville, Marie-Anne Botot, francia színésznő, 1714–1796).

p. 49.  zene, („régi ragtime”, lásd: p. 50.) a szám címe: Some of these days [„amit Roquentin 1917-ben hallott, az Shelton Brooks száma lehetett, Sophie Tucker előadásában” – nyomozta ki Marton László Távolodó. (link)].

p. 50.  Cavalleria Rusticana (opera, szerzője: Mascagni, Pietro, 1863–1945); „régi ragtime” (a Some of these days).

p. 52.   „Some of these days / You’ll miss me honey” [részlet Shelton Brooks dalának (Some of these days) szövegéből] (lásd: p. 49).

p. 54.  „And when you leave me” [részlet Shelton Brooks dalának (Some of these days) szövegéből] (lásd: p. 49.).

p. 61.   Impétraz, Gustave [késő 19. századi francia író (de elképzelhető, hogy kitalált alak)]; Nagy Enciklopédia [Encyclopédie, ou dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers (’Enciklopédia, vagy a tudományok, művészetek és mesterségek rendszeres szótára’), 1751–1780].

p. 61–62.         „A Nagy Enciklopédia néhány sort szentel ennek a személynek [ti. Impétraz-nak]; tavaly elolvastam a cikket. (…) Megtudtam, hogy 1890 körül állt élete csúcsán. Tanfelügyelő volt. Bájos apróságokat festett, s három könyvet írt: A popularitás a régi görögöknél (1887), Rollin pedagógiája (1891), továbbá kiadott egy Poétikai végrendelet-et is, 1899-ben. 1902-ben halt meg; szerettei és a város művelt polgárai egyaránt megsiratták.”

p. 62.   Impétraz, Gustave (lásd: p. 61.).

p. 63.   Eugénie Grandet (szerző: Balzac, Honoré de, 1834).

p. 63–64.         „(…) [Az Autodidakta] kényszeredetten idenyújtja a két könyvet. Larbalétrier Tőzeg és Tőzegláp című munkája, valamint a Hitopadesza avagy a Hasznos tanítás, Lastextől.” (Valószínűleg fiktív szerzők és munkák.)

p. 64.   Eugénie Grandet (lásd: p. 63.); „[Az Autodidakta] egy másik könyvet emel le a polcról; kibetűzöm a címét, noha fordítva van: A caudebeci nyíl, normand történet, írta Julie Lavergne. (…) Hirtelen eszembe jut azoknak a szerzőknek a neve, akiket legutóbb olvasott: Lambert, Langlois, Larbalétrier, Lastex, Lavergne”; Rastignac (Balzac, Honoré de alakja a Goriot apóból, 1834)

p. 65.   Szerzők és címek megnevezése nélkül: „[Az Autodidakta] a bogarak tanulmányozása után minden átmenet nélkül áttért a kvantumelmélet tanulmányozására, egy Tamerlánról szóló munka után a darwinizmus elleni katolikus röpirat következett (…).”

p. 72.   Artaxerxész (I. Artaxerxész perzsa király, uralkodása: i. e. 465–424) [„Nem kevésbé híres egy másik történet arról, hogyan utasította vissza Hippokratész Artaxerxész király ajándékait. A perzsa király seregét pestis pusztította, Hippokratészt hívták segítségül, s Artaxerxész azt is megüzente követével az orgvosnak, hogy hatalmas vagyon lesz munkája jutalma. De hiába minden, Hippokratész visszautasította az ellenség királyának ajánlatát.” (link)]; Pascal, Blaise (francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus, 1623–1662).

p. 73.   Lavargne (valószínűleg fiktív szerző).

p. 74    „»A Gil Blas Santillanája? (…)«” Utalás a következő munkára: Lesage, Alain-René, Gil Blas (de Santillana históriája) I–IV., Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. [Eredeti cím: (Histoire de) Gil Blas (de Santillane), 1715–1747].

p. 79.   „Ottmaradtam egyedül, a gramofon a Blue sky-t játszotta.” (Nincs utalás a dal szerzőjére.)

p. 81.   Eugénie Grandet (lásd: p. 63.)

p. 85.   Dupaty (valószínűleg kitalált alak); Plon (francia könyvkiadó); Koenigsmarck (fiktív munka?); Doumer, Joseph Athanase Paul (francia elnök: 1931–l932).

„Dupatynak, a könyvkereskedőnek kirakatában ott látni a Plon újdonságait, továbbá néhány műszaki munkát, például egy hajózási vagy egy vitorlázási szakkönyvet, Bouville város illusztrációkkal gazdagon ékesített történetét, valamint néhány elegáns kiállítású luxuskiadványt: a Koenigsmarck-ot, kék bőrbe kötve, Paul Doumer Fiaim könyvé-t, bíborvörös virágokkal vörösessárga bőrkötésben.” (?)

p. 91.   Eugénie Grandet (lásd: p. 63.).

p. 92.   Idézet a Eugénie Grandet-ból (lásd: p. 63.).

p. 96.   Idézet a Eugénie Grandet-ból (lásd: p. 63.).

p. 105. Descartes, René (filozófus, természetkutató, matematikus, 1596–1650).

p. 107. I. Pál (lásd: p. 27.)

p. 108. Rollebon márki (lásd: p. 19.); Sándor (lásd: p. 39.); XVIII. Lajos (francia király, uralkodása: 1814–1824, az ő utódja lesz X. Károly néven Artois grófja, akiről már volt szó, lásd: p. 39.)

p.109. Rollebon márki (lásd: p. 19.); Rollebon két fiktív munkája: az „Értekezés a Stratégiáról meg az Elmélkedések az erényről.”

p. 110. Rollebon márki (lásd: p. 19.); Velléda-szobor [A Pallas nagy lexikonának Veleda szócikke: „[Veleda] ritkábban Velleda is (úgy látszik a Valaheid, Velheid mintájára alkotott összetétel, tehát a. m. jósnő), ó-germán szűzleány, aki a brukterek nemzetségéből származott és az összes germánoknál nagy tiszteletben állott. Részt vett a Claudius Civilis vezetése alatt (K. u. 69.) lefolyt germán-római háboruban; később maga is fellázította a germánokat, de ekkor a rómaiak elfogták és Rómába vitték.” (link)].

p. 124. Lenin, Vlagyimir Iljics (orosz származású szovjet politikus, 1870–1924); Robespierre, Maximilen de (francia politikus, forradalmár, 1758–1794); Cromwell, Oliver (angol politikus, katonai vezető, 1599–1658).

p. 128. Rollebon márki (lásd: p. 19.).

p. 138. Impétraz, Gustave (lásd: p. 61., 61–62.).

p. 143. A pármai kolostor (szerző: Stendhal, Henri Beyle, 1839); Stendhal, Henri Beyle (francia író, 1783–1842).

p. 145. Blévigne, Oliver (valószínűleg kitalált alak).

p. 146. Bouville-i Fidibusz (valószínűleg fiktív folyóirat); Bordurin (valószínűleg kitalált alak); Renaudas; Séverand, Richard(valószínűleg kitalált alak); Palissy, Bernard (francia keramikus, 1510–1590).

„A nagy, avagy Bourdin–Renaudas-szalon bejárata fölé hatalmas vásznat akasztottak: ezt a képet még nem ismertem, nemrég rakhatták ki. Richard Séverand festette, címe: Az agglegény halála.”

p. 147–148.     „Mindenki itt volt, aki 1875 és 1910 között a bouville-i előkelő társasághoz tartozott, férfiak meg asszonyok egyaránt; Renaduas és Bordurin festette meg őket nagy gonddal.” (lásd: p. 146.).

p. 149. Renaudas (lásd: p. 146.); Bordurin (lásd: p. 146.); „Pacôme, a nagykereskedő” (Pacôme, Charles, lásd: p. 150., 160.).

p. 150. „De ami ezt a makulátlan, gyönyörű férfiút illeti, aki imár halott, ami Jean Pacôme-ot, Pacôme úrnak, a Nemzetvédelmi Bizottmány tagjának fiát illeti, vele másként áll a dolog (…).” (Lásd: p. 149.) (A Pacôme-család valószínűleg fiktív família.)

p. 151. Montaigne, Michelle de (francia gondolkodó, 1533–1592); Horatius, Flaccus, Quintus (ókori római költő, i. e. 65–i. e. 8); Barrès, Maurice (francia író, politikus 1862–1923); Bourget, Paul (francia író, kritikus, 1852–1935).

„Pacôme esténként, elalvás előtt, bizonyára néhány lapot olvasott »jó öreg Montaigne«-jéből, vagy elolvasta Horatius valamelyik ódáját latin eredetiben. Azt hiszem, néha, tájékozódásképpen, átfutotta egy-egy kortárs író könyvét. Így ismerkedett meg Barrèsszel és Bourget-val”, Montaigne-nyal kapcsolatban nyilván a következő munkáról van szó: Mountaigne Esszéi, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1992–1995 [eredeti cím: Les Essais, 1571–1592].

„Az arckép alá, az aranykeretre odaírták a nevét: nyilván Pacôme-nak hívták, esetleg Parottinek vagy Chaigneu-nak.” (?)

p. 153. Aubry, Claude Charles (francia báró, tábornok, 1773–1813); Hébert (talán Hébert, Jacues René, francia újságíró, forradalmár, 1757—1794); Impétraz, Gustave (lásd: p. 61.); Renaudas (lásd: p. 146.).

p. 154. Parrottin, Rémy (vagy „Parottin doktor”) (valószínűleg kitalált alak); Wakefield doktor (valószínűleg kitalált alak); Reman (valószínűleg kitalált alak).

p. 155. Wakefield (lásd: p. 154.); Parrotin, Rémy (lásd: p. 154.).

p. 156. Parrottin, Rémy (lásd: p. 154.); „Fivére, Jean Parrottin, a B. R. T. elnöke (…)” (valószínűleg kitalált alak).

p. 157. Parrottin, Jean (lásd: p. 156.); Szókratész (ókori görög filozófus, i. e. 470–i. e. 399.); II. (Mosolytalan) Fülöp (spanyol király, uralkodása: 1556–1598).

p. 158. Gratien úr és neje (valószínűleg kitalált alakok); Szent Cecília (a zenészek védőszentje).

„Eltávolodtam néhány lépést a képtől, egyetlen szempillantással valamennyi nagy férfiút felmértem: Pacôme-ot, Hébert-t, a két Parrottint, Aubry tábornokot. Cilindert viseltek valamennyien; vasárnaponként a rue Tournebride-en összetalálkoztak Gratien úrnak, a polgármesternek nejével, akinek álmában megjelent Szent Cecília” (lásd p. 149., 151., 153., 154., 157.).

p. 159. Renaudas (lásd: p. 146.); Bordurin (lásd: p. 146.); Parrottin, Jean (lásd: p. 156.); Parrottin, Rémy (lásd: p. 154.).

p. 160. Parrottin, Rémy (lásd: p. 154.); Blévigne, Oliver (lásd: p. 145.).

p. 161. Blévigne, Oliver (lásd: p. 145.); Morallet,André (francia közgazdász, 1727–1819).

„Két évvel ezelőtt megkerestem a nevét [ti. Oliver Blévigne-ét] Morellet abbé könyvében, a Bouville nagy fiainak kis lexikoná-ban. Ki is másoltam a vonatkozó cikket” – ezt az elbeszélő végig idézi is, lásd: p. 161–163.

p. 161–163.     Az idézett szócikk alapján  Blévigne művei („beszédeinek gyűjteményei”: Az erkölcs ereje (1894); A büntetés kötelessége (1900) („ennek a gyűjteménynek valamennyi beszédét a Dreyfus-ügy kapcsán mondotta el (...)" [Dreyfus, Alfred (francia katonatiszt, 1859–1935), (a Dreyfus-ügyről: (link)]; Akarat (1902); Labor improbus (1902).

p. 163. Blévigne, Oliver (lásd: p. 145.); Barrès, Maurice (lásd: p. 151.); Bouville-i Fidibusz (lásd: p. 146.); Combes, François (francia történetíró, 1816–1890); A Bolha meg az Oroszlán (a fikció szerint a Bouville-i Fidibusz 1905. nov. 6-i száma címlapján megjelent karikatúra címe – az alkotó neve nem szerepel); „Blévigne-né, született Maria-Louise Pacôme” (valószínűleg kitalált alak).

p. 164. Bordurin (lásd: p. 146.); Parrottin, Jean (lásd: p. 156.); Blévigne, Oliver (lásd: p. 145.); „Pipo” = Blévigne, Oliver (lásd: p. 145.); Blévigne, Octave (Oliver fia).

p. 165. „az Arondel-fiú” (valószínűleg kitalált alak); „Tu Marcellus eris! Manibus date plenis…”

p. 165–166. „ Lassan végigballagtam a hosszú csarnokon; útközben, anélkül hogy megálltam volna, sorra köszöntöttem a félhomályból is előködlő, disztingvált urakat: Bosso úr, a Kereskedelmi Törvényszék elnöke, Faby úr, a bouville-i autonóm kikötő igazgatótanácsának elnöke, Boulange úr, nagykereskedő és b. családja, Rannequin úr, Bouville szülötte, Franciaország washingtoni nagykövete, költő, egy ismeretlen úr megyefőnöki egyenruhában, Marie-Louise nővér, az Árvaház főnökasszonya, Théréson úr és neje, Thiboust-Gouron úr, békebírósági tanácselnök, Bobot úr, a Tengerészeti hivatal igazgatója, Brion, Minette, Grelot, Lefèbvre urak, Pain doktor és neje, végül pedig maga Bordurin, akinek arcképét fia, Pierre Bordruin festette meg.” (valószínűleg kitalált alakok), ezután a szerző egy-egy alakot külön kiemel.

p. 166. Rollebon márki (lásd: p. 19.).

p. 167. Rollebon márki (lásd: p. 19.); I. Pál (lásd: p. 27.); Achille úr (valószínűleg kitalált alak).

p. 169. Rollebon márki (lásd: p. 19.).

p. 170. Rollebon márki (lásd: p. 19.); „a cár” = Sándor(lásd: p. 39.); Ganlis, Madam de.

p. 171. Rollebon márki (lásd: p. 19.).

p. 172. Rollebon márki (lásd: p. 19.).

p. 175. Rollebon márki (lásd: p. 19.).

p. 179. Rollebon márki (lásd: p. 19.); „When the low moon begins to beam / Every night I dream a little dream” (részlet egy meg nem jelölt dal szövegéből).

p. 187. „»Látta azt a híres fafaragást, az Orsini-féle merényletet?«” (Orsini, Felix gróf, 1819–1858, III. Napóleon ellen követett el merényletet).

p. 188. Bordurin (lásd: p. 146.).

p. 190. Renan, Ernest (francia filozófus, író, 1823–1892).

p. 193. „»Ugye senki sem volt alkalmasabb Nouçapiénál, hogy kísérletet tegyen erre a nagyszabású szintézisre?«” (valószínűleg kitalált alak).

p. 194. „»Néhány évvel ezelőtt olvastam egy könyvet. Amerikai szerző írta, az volt a címe: Érdemes-e végigélni életünket?«” (a szerző nincs megnevezve, valószínűleg fiktív munkáról van szó).

p. 195. Virgan (valószínűleg kitalált alak).

„Hajdanában sokat találkoztam párizsi humanistákkal, százszor is hallottam tőlük: »Az emberiség…« – de hát az más volt! Virgan utolérhetetlen volt.”

p. 208. Guéhenno, Jean (francia esszéista, 1890–l978).

p. 209. Virgan(lásd p. 195.); Achille úr (lásd p. 167.).

p. 224–225.     Utalások Heidegger, Martin (német filozófus, 1889–1976) munkáira [leginkább: Lét és idő (1927), Mi a metafizika? (1929), Bevezetés a metafizikába (1937)] [és talán Kant, Immanuel (német filozófus, 1724–1804) gondolataira]:

 „Rendkívüli pillanat volt ez. Ott ültem, mozdulatlanul, dermedten, iszonyatos önkívületben. De az önkívület mélyén is valami új született; megértettem az undort, magamévá tettem. Őszintén szólva nem fogalmaztam meg magamnak felfedezéseimet, de azt hiszem, most már könnyű lesz szavakba öntenem. Az esetlegesség a lényeg. Amivel azt akarom mondani, hogy a létezés, már meghatározása szerint is, nem azonos a szükségszerűséggel. Létezni annyi, mint itt lenni, egyszerűen csak annyi; a létezők megjelennek, lehetővé teszik, hogy találkozzunk velük, de levezetni sohasem lehet őket. Vannak emberek, legalábbis azt hiszem, akik megértették ezt. Csakhogy az esetlegességet úgy akarták leküzdeni, hogy kitaláltak egy szükségszerű lényt, aki önmagának oka. Márpedig egy szükségszerű lény nem képes megmagyarázni a létet: az esetlegesség nem látszat, nem hamis látszat, amit szét lehet foszlatni, az esetlegesség az abszolútum, s ennek következtében a tökéletes véletlen.”

p. 229–230.     Utalások Heidegger, Martin (német filozófus, 1889–1976) munkáira [leginkább: Lét és idő (1927), Bevezetés a metafizikába (1937)]:

„Vajon álmodtam-e ezt az irdatlan jelenetet? Ott volt, ráhajolt a parkra, rázúdult a fákra, puhán, összemaszatolva mindent, vastagon, akár a lekvár. Vajon benne voltam én is, a parkkal együtt? Féltem – de mindenekelőtt dühös voltam, olyan ostobának, olyan oda nem illőnek találtam az egészet: utáltam ezt az ocsmány lekvárt. És mennyi volt belőle, mennyi! Az égig ért, mindent elborított, mindent megtöltött kocsonyás csüggedtségével, s én beláttam mélységes mélységeibe, sokkal messzibbre láttam, mint a park rácsa és a házak és egész Bouville, már nem is Bouville-ben voltam, nem voltam sehol, lebegtem. Csöppet sem csodálkoztam, tudtam, hogy ez a Világ, a mezítelen Világ, amely egyszerre csak megmutatta magát, és fulladoztam a dühtől, annyira haragudtam erre az irdatlan, képtelen létre. Még azon sem tűnődtem el, hogy vajon honnan jön ez az egész, vajon hogyan lehetséges, hogy a világ létezik – és nem a semmi. (…)”.

p. 235. Alexandrius (?)

„Megint ott vagyunk azoknak az alexandrius vitáknak kellős közepén, amelyeket kénytelen voltam lefolytatni valaha, holott egyszerű és közönséges vágyak éltek bennem: például azt akartam volna mondani, hogy szeretem, vagy legszívesebben átkaroltam volna.”

p. 237. Candler (valószínűleg kitalált alak); Emperor Jones (’Jones császár’, szerző: O’Neill, Eugene, 1920).

p. 238. O’Casey, Sean [(helyesen Seán) ír drámaíró, 1884–1964]; Synge, John Millington (ír drámaíró, költő, író, 1871–1909); Britannicus (Racine, Jean, 1669); Agrippina (itt: a Britannicus hősnője); Michelet, Jules (francia történész, 19798–1874); Franciaország története (Michelet, Jules, Histoire de France, 1861); Brontë, Emily Jane (angol költőnő és regényíró, 1818–1848).

[p. 237–238.    „»Dehogyis, egyáltalán nem Candlerrel. Ez jellemző rád. A fejedbe vetted, hogy Candlerrel fogok fellépni. Hányszor mondjam még, hogy Candler karmester?! Nem, egy kis színházban, a Soho Square-en. Az Emperor Jones-t játszottuk, meg Sean O’Casey és Synge darabjait meg a Britannicus-t.«”]

p. 240. Császári ibolyák [Císařské fialky, Neff, Vladimír, cseh író, 1958 (időben tehát ezt kicsit előrehozta Sartre)]; Rollebon márki (lásd: p. 19.).

p. 241. „Michelet Franciaország-a” (lásd: p. 238.).

p. 248. „Michelet Franciaország-a” (lásd: p. 238.).

p. 249. „»(…) újraolvastam Michelet könyvét [ti. a Franciaország történetét] (…)«” (lásd: p. 238.); II. Henrik (francia király, uralkodása: 1547–1559); Guise herceg (François de / Charles de); IV. Henrik (francia király, uralkodása: 1589–1610).

p. 257. „a régi ragtime” (lásd: p. 50.).

p. 258. Thorndyke [Dr Thorndyke, John Evelyn: Austin, Richard Freeman angol krimiíró alakja (pontosabban fiktív elbeszélője) a szerző számos munkájában].

p. 259. „Loyolai Szent Ignác Lelki gyakorlatai” (a Lelki gyakorlatok 1521 és 1534 között született).

p. 260. Lelki gyakorlatok (lásd: p. 259.).

p. 262. „Amikor a Gare d’Orsay toronyórája ötöt ütött, éppen A korbácsos orvos című munka metszeteit nézegettem” (meg nem nevezett, valószínűleg fiktív szerző munkája).

p. 265. Rollebon márki (lásd: p. 19.).

p. 266. Utalások Heidegger, Martin (német filozófus, 1889–1976) munkáira [leginkább: Lét és idő (1927), Mi a metafizika? (1929)]:

„(…) Unatkozom, ennyi az egész. Néha olyan óriásit ásítok, hogy arcomon végigcsorognak a könnyek. Mélységesen mély unalom ez, a létezés mélységes lényege, maga az anyag, amelyből gyúrattam. (…)”.

p. 272. Impétraz, Gustave (lásd: p. 61.).

p. 273. „Az asztalon ott feküdt a Bouville-i Hírlap” (valószínűleg fiktív folyóirat).

p. 274. Nibaud; Naudeau; Nys (valószínűleg fiktív szerzők); Nodier, Charles (francia író, 1780–1844).

p. 275. Gide, André Paul Guillaume (francia író, esszéista, 1869–1951); Diderot, Denis (francia filozófus, író, 1713–1784); Baudelaire, Charles (francia költő, esszéista, kritikus, 1821–1867).

p. 285. Masqueret, Oliver (valószínűleg kitalált alak).

p. 288. „(…) a hang egy dzsesszdalt dúdol a falak között, »some of these days« (…)” (lásd: p. 50.).

p. 290. „Közelebb húzom a Bouville-i Hírlap-ot, azután eltolom: az előbb olvastam a könyvtárban (…)” (lásd: p. 273.).

p. 292. „(…) a Some of these days (…)” (lásd: p. 49.); Chopin, Frédéric-François (lengyel zeneszerző, 1810–1849) („»Chopin Prélude-jei nagy segítségemre voltak, amikor szegény nagybátyád meghalt.«”).

p. 293. Werther (Goethe alakja Az ifjú Werther szenvedéseiből, 1774).

[p. 293–294.    „Azt képzelik, hogy az elfogott hangok végigfolynak bennük, hogy a hangok édesek és táplálók, azt hiszik, hogy fájdalmaik – akárcsak az ifjú Werther fájdalmai – muzsikává lesznek; azt hiszik, hogy a szépség szánakozik rajtuk. A barmok.”]

p. 295. Tintorello [(eredeti neve: Comin, Jacopo) olasz festő, 1518–1594]; Gozzoli, Benozzo (olasz festő, 1420–1498); Fabrizo del Dongo (Stendhal, Henri Beyle alakja A pármai kolostrorból, 1839); Julien Sorell (Stendhal, Henri Beyle alakja a Vörös és feketéből, 1830); „Some of these days / You’ll miss me honey” (lásd: p. 49., 52.).

p. 296. Some of these days (lásd p. 49.).

p. 297. „Some of these days, you’ll miss me honey” (lásd: p. 49., 52.).

p. 299. „Some of these days / You’ll miss me honey” (lásd: p. 49., 52.); Rollebon márki (lásd: p. 19.).

 

austin_r_f balzac barrès_maurice baudelaire_charles berger_germain bourget_paul brontë_emily céline_l_f  combes_f descartes_rené diderot_denis gide_andré_paul_guillaume goethe gogol gozzoli grimm guéhenno_jean heidegger_martin horatius kant_i lenin lesage_a_r loyolai_szent_ignác mably mascagni_pietro michelet_jules montaigne neff_vladimír nerciat nodier_charles o’casey_seán o’neill_eugene pascal_blaise racine_jean renan_ernest ségur stendhal synge_j_m szókratész tintorello voisenon celine_louis_ferdinand