Nagy sorsjátékos az élet.
Ma este egy szép romatantíkó film ment a tévékettőn: a Szerelem a végzeten, benne a  Popcsajoksatöbbiből jól ismert John Cusack és a bjútiful-vánderful Kate Beckinsale. (A filmíró, Marc Klein pedig a Provance-os filmjéről ismert talán.)  De itt nem a filmről ömlengünk, tessék figyelni (Nina: vígyelni) a film evóit:

Hőseink - játékból, meg is bánják utóbb - a vakvéletlenre bízzák, hogy újra találkozzanak: Johnatan egy ötdollárosra írja fel a tel.számát, a lány pedig egy Szerelem a kolera idején c. könyvbe, mondván, amint tudja, el/leadja egy antikváriumban... Eltelik két év... - de ez nem filmes blog, tessék megnézni, érdemes, szép, mi kell több?

Szóval, a könyv - nem is akárhogy - visszatér hozzá... és a dollár is megkerül.

További evók: John' haverja a NYT-nál a nekrológ rovat szerkesztője, többször is szóba kerül a lap neve.

Ugyanő játékból nekrológot ír Johnról, melyben jungi alaknak nevezi barátját - nem vágtam a poént, mindenestre elhangzott.

Ennyi.