Magvető Kiadó, 1971
Ford.: Báti László
Magvető Kiadó, 1971
Ford.: Báti László
Athenaeum Kiadó, 2004
Ford.: Hazai Attila
Magvető Kiadó, 1972
Ford.: Kéry László
Európa Kiadó, 2010
Ford.: M. Nagy Miklós
ford. Varga Orsolya
Gondolat, 2010
Akcentusiok sorozat
(az említett magyarok: Kertész Imre és Pándy András :P )
Magvető Kiadó, 2006
Ford.: Tótfalusi Ágnes
Légrády Gergely, Titokfa, Partvonal Kiadó, 2010.
→ moly.hu
→ egy rendhagyó könyvajánló (zeneszalon.hu)
→ est.hu
Ez a könyv, amelyet az új történetre éhes könyvböngésző találomra vett le a polcról, egy eddig még ismeretlen író első könyve. Belelapozás és néhány sor elolvasása után - ami minden izgalmakat ébresztő papírkötegnek kijár - most épp azt találgatja, vajon milyen élményt nyújt majd. Hogy miről szól ez a kisregény? Az útkeresésről, a titokfáról, az igaziközeliről, a könyvek illatáról. A többit azonban nem árulhatom el. Csak annyit mondhatok, érdemes átfutni, ha már véletlenül a kezébe akadt. Vagy talán nem is véletlenül.
(Az Ahol a pénz nem isten [1904] Jókai utolsó, életében megjelent regénye.)
→ e-book: MEK / konyvtar.hu / akonyv.hu
→ moly.hu
„Mert hát a pénz mindenütt isten.Afrika kaffereinél és a Jeges-tenger csukcsjainál; ha nincs is császárkép nyomtatva rá. Egyik helyen a kaurikagyló, másikon a tengeri-kutya-fog a pénz: abban számítanak. Ahány nép, annyi neve az istennek. Talán Buddha, Brahma, Szjadei Hahe, Viclipucli, Jehova? Dehogy! Lak-rúpia, Taël, Millereis, font sterling, tallér, líra, frank, lej, márka, korona, piaszter, rubel, duros, dollár: ez az isten.”
Bendek Marcell és H. László Éva fordításai nyomán, a mek.oszk.hu-ról.
Garaczi László: Arc és hátraarc (egy lemur vallomásai)
Magvető, 2010.
– moly.hu
– az Olvass bele pályázatára írt recenzió
Arccal a múltnak egy lemur kutat az emlékei közt. Hátraarccal a jövőnek menetel vissza a sorkatonaságig. Addig a helyig és időig, ahol „férfi lesz az emberből”; egyszerre magányos és társas lény, és ahol az ő kapott neve innentől: Csont. Lemur-idegenséggel szemléli magát és a közös nyűgöt, a laktanya férfiszagú rutinját, a mókákat és a megaláztatásokat. Nem lemurnak való hely. A számára talán legveszedelmesebb környezetbe csöppen, hiszen ha túlságosan elszaporodnak körülötte a hasonszőrűek, képes a vesztébe rohanni. Ha folytatja régi mániáját, és lelkiismeretesen szótárazza a világot, akkor talán lesznek fogalmai, akkor talán megmenekülhet. És hogy vajon segít-e a megértésben, ha az ember egyszerre nemcsak Csont és lemur, hanem egy meztelen aggastyán is?...
A Mintha élnél (1995) és a Pompásan buszozunk! (1998) regények után Garaczi László újabb lemur-vallomásában az elbeszélő felnőtté válásának lehetünk tanúi. Ennek a beavatódásnak az élménye egyszerre keserves és üdítő, az emlékezés nyelve pedig érzékeny, leleményes és pontos.
Agave, 2010
[A Ticket to the Boneyard, 1981]
ford. Varga Bálint
new_york_times marcus_aurelius puzo_mario wittgenstein arthur_mondakör tennyson_alfred r:block_lawrence l:angol/amerikai m:regény/krimi nietzsche_friedrich
írták Faludi Ildikó, Reményi Márton
ill. Ferenc Tamás
Gödöllői Kir. Kastély Múz., 2010.
21. Petőfi többször, Vörösmarty, Sisi (akiről nem tudják (?) a szerzők, hogy Mészöly Dezső már lefordította a verseit.)
"-Apus az szokta mondani, hogy ha a cár más körülmények közé születik, egy kis erőfeszítéssel egész alkalmas postás lehetett volna."
Osiris Kiadó, 2006
A regény főhőse, Tábory Elemér kettős életet él: a valóságban (vagy álmaiban?) klasszikus műveltségű úrifiú, míg rémálmaiban (vagy a valóságban?) nyomorúságos életet élő, indulatait fékezni képtelen, írni-olvasni épphogy tudó asztalosinas, majd díjnok. Az álom és a valóság őrjítő összefonódása tönkreteszi a fiút, de mi legalább számolgathatjuk közben a szépirodalmi utalásokat:
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969
Fehér Klára kisregényének főhősnője a műtőasztalon fekszik; lazán egymásba kapaszkodó gondolatfolyamából ismerjük meg életét és e folyam kapcsán találkozhatunk számtalan irodalmi utalással is:
My face in thine eyes, thine in mine appears,
And true plain hearts do in the faces rest;
Where can we find two better hemispheres,
Without sharp north, without declining west?
Whatever dies, was not mix'd equally;
If our two loves be one, or, thou and I
Love so alike, that none can slacken, none can die.
Vagyis Vas István fordításában:
Ha összenézünk, hű szívet mutat
egymás szemében két ábrázatunk;
nincs éles Észak s elhajló Nyugat -
jobb féltekéket hol találhatunk?
Csak az halhat meg, ami már megunt;
ha két szerelem egy, ha a magunk
szerelme nem lazul, úgy meg se halhatunk.
Magyar Téka, [1947] [Pécs: Szabadság Ny.]
regény
moly.hu , pável - és akinek köszönhetem, hogy tudok a szerzőről:
...Lehetne még írni az Egy lélek visszatér című különös, posztmodern, utalásokkal teli könyvéről is, amely egyszerű kriminek álcázza magát, ám valójában inkább különö s, fantasztikus művészregény, amely egy történetbe hozza össze Az árnyak klubjába a világ legnagyobb detektívhőseit Poe Dupinjétől Hercule Poirot-n és Sherlock Holmeson át Arséne Lupinig, Brown atyáig és Charlie Chanig. A könyv csupa intellektuális fintor, hiszen benne Dupin Poe A holló című versét értelmezi, Holmes Poirot-t kritizálja, a társaság kikergeti Nick Cartert és Fantomast, mint ponyvaszereplőket, majd minden nagy detektív a maga módján próbálja megmagyarázni a regényt kezdő gyilkosságot. A végkifejlet több, mint meglepő, a regény pedig olyan jó, izgalmas és jelentős, hogy elképzelni sem tudom, hogy nem figyelt még rá fel rá senki a krimiirodalommal foglalkozó irodalomtörténészek közül...
Új Palatinus Könyvesház, 2010
Kortárs Drámaíró Portál Színház folyóirat moly
Tasnádi István a kortárs magyar publikum egyik legkedveltebb színházi szerzője. Több mint húsz darabját mutatták be az elmúlt években nagy közönségsikerrel és szakmai díjak sorával. Új drámakötetében olvasható a Finito, a Tranzit, a Fédra fitnesz és a Kupidó. A darabok izzó és szellemes nyelvi világukkal olvasmányként is ragyogóak, szórakoztatóak.
Európa, 2010
[Dracula, 1. kiad. 1897]
ford. Sóvágó Katalin
pável , moly.hu , katherines-bookstore.blogspot.com , Stoker egy másik művéről (+ Wostry is) , egy ócska parafrázis
Utolsó kommentek